Fauna
Unikátny ekosystém Žitného ostrova v sebe zahŕňa pestrú mozaiku vodných, mokraďových, poľných, lúčnych, lesných, vodných a prechodných biotopov s charakteristickými skupinami živočíchov. Dominantnou faunou Žitného ostrova sú vodné a na vodný biotop viazané druhy vtákov. Najpočetnejším druhom je kačica divá, vyskytujú sa však aj druhy ako hrdzavka potápavá, hlaholka severská, kačica hvízdavá a iné. Z husí je to najmä hus divá, hus siatinná a hus bieločelá. Z ďalších vzácnych druhov vtákov, ktoré možno výnimočne pozorovať na Žitnom ostrove, spomenieme šabliarku modronohú, šišilu bocianovitú, čajku čiernohlavú, bociana čierneho, volavku bielu a volavku purpurovú. V posledných rokoch stúpol aj počet kormoránov veľkých, ktoré sú pôvodným druhom Podunajska. Na začiatku 20. storočia sa na Slovensku vyskytovali už len na Žitnom ostrove a aj tam len vo veľmi malom množstve. V súčasnosti je u nás tento druh opäť rozšírený. Kormorán je chránený, pričom priemerná ročná spotreba rýb jedného vtáka dosahuje 170 kilogramov. V love rýb teda konkuruje ľuďom, no na rozdiel od ľudí to príroda u kormorána zariadila tak, že ryby sú jeho jediným zdrojom potravy. Azda najkrajšími vtákmi tohto územia sú rybárik riečny a včelárik zlatý, ktoré upútajú hlavne svojím pestrofarebným perím. Rybáriky hniezdia v strmých brehoch riek a dunajských ramien, prípadne aj kanálov. Včelárik si zasa vyhrabáva hniezdne nory v kolmých, ale aj šikmých sprašových a pieskových stenách Dunaja, zriedkavo na vhodných miestach aj vo vnútrozemí Žitného ostrova.
Povestným vtákom Žitného ostrova bol aj majestátny drop fúzatý. Vyskytuje sa však už iba veľmi sporadicky, no početnosť orliaka morského, majestátneho dravého vtáka s rozpätím krídiel dosahujúcim až 2,5 metra, má mierne stúpajúcu tendenciu.
Z cicavcov je významným a typickým vodným druhom bobor vodný. V oblasti Dunaja populácia bobra v polovici minulého storočia vyhynula, keďže sa lovil pre kožušinu. V druhej polovici minulého storočia začali bobry opäť osídľovať Dunaj a jeho ramená. V súčasnosti už tvorí bobor stabilnú populáciu a preniká aj do kanálovej sústavy Žitného ostrova. V lužných lesoch medzi Čunovom a Komárnom možno výnimočne zahliadnuť tohto plachého cicavca ako pláva na vodnej hladine, ale oveľa častejšie možno vidieť stopy jeho činnosti na stromoch, ktorých kmene obhrýza do tvaru presýpacích hodín.
V minulosti bol Žitný ostrov bohatý na zajace poľné, jarabice poľné, prepelice obyčajné a bažanty obyčajné. V súčasnosti ešte možno vidieť na poliach srny a v lesoch pri Dunaji jelene a diviaky, ktoré čoraz častejšie vídať aj v poľnohospodárskej krajine. Žitný ostrov patrí k prastarým rybárskym oblastiam Európy. Človek sa na tomto území odjakživa venoval rybolovu. Najčastejším úlovkom bol v minulosti kapor obyčajný a jeho divá forma sazan. V súčasnosti je taký vzácny, že je celoročne chránený. Z čeľade kaprovitých rýb sa na Žitnom ostrove vyskytuje ešte ďalších 32 druhov. Najznámejšou dravou rybou je šťuka obyčajná. Najmä v Malom Dunaji boli v minulosti ulovené mimoriadne veľké jedince. Z čeľade pstruhovitých sa u nás vyskytuje hlavátka podunajská, pstruh dúhový, pstruh potočný a iné. Zástupcom čeľade úhorovitých rýb je úhor obyčajný. Medzi najznámejšie pôvodné druhy rýb Žitného ostrova patria aj sumec obyčajný, boleň dravý, karas obyčajný, lieň obyčajný, mrena obyčajná a viacero druhov pleskáčov. Zaujímavou, tajomnou a veľmi vzácnou rybou je chránený blatniak tmavý, ktorý sa považuje za bezprostredne ohrozený druh celoeurópskeho významu. V Dunaji a jeho prítokoch sa udomácnili viaceré cudzokrajné druhy rýb, najznámejšie sú amur biely, tolstolobik biely a slnečnica pestrá.
Čistotu vôd najlepšie indikujú svojou prítomnosťou vydra riečna a rak riečny. Z obojživelníkov je azda najznámejšia žaba kunka ohnivobruchá. V súčasnosti je síce pomerne zriedkavá, ale v minulosti patrila na území Žitného ostrova k najrozšírenejším druhom žiab. Možno práve zo zvukov, ktoré vydáva („kukk, kukk“), je odvodené aj pomenovanie tohto riečneho ostrova - Kukkónia.
Svet pod vodnou hladinou Dunaja a jeho ramien je tajuplným svetom opradeným historkami o veľkých rybách a tajomných vodných vílach, ktoré si pri brázdení vodných plôch rozprávali rybári. Nemenej zaujímavým svetom sú aj žitnoostrovské kanále s pomerne malou hĺbkou vody a hustým zárastom vodných rastlín. Aj vodný svet týchto kanálov ukrýva svoje tajomstvá a prekvapenia. Len sa akosi zmenšila či vymizla predstavivosť a tvorivosť človeka, ktorá obohacuje kultúru o nové príbehy zo žitnoostrovských vôd.
Michal Deraj a Zoltán Fekete
Foto: Péter Fodor a Woci
Flóra
Nagy folyami szigetünket, főként a folyóvizek mellett fekvő területeket a Nagy- és a Kis-Duna még ma is rendszeresen elönti. Ehhez az évi rendszerességgel ismétlődő árhoz azonban jól alkalmazkodott a növényvilág, elsősorban a jellegzetes ártéri fák, a fehér fűz, a törékeny fűz, a mézgás éger, valamint a fehér, fekete és szürke nyár. Elsősorban a Nagy-Dunát és ágvizeit, valamint a Kis-Dunát szegélyezik ezek a fűz- és nyárerdők. A cserjék szintjén a vénicszil, a bodza, a veresgyűrű som fordul elő leggyakrabban. A gyepszinten az aljnövényzet az évszakoktól és a nedvességtől függően változik. A leggyakoribb a zöld pántlikafű, a nagy csalán, a szeder- és perjefélék, de felfedezhető a mocsári galaj, a ragadós galaj, a mocsári gólyahír, a fekete nadálytő, a menta, a nyári tőzike és a különböző árvacsalánfélék.
A Kis-Duna partján gyakran találkozunk mocsári nefelejccsel és őszi kikericcsel. Az ártéri erdőkben a tavasz első hírnöke a hóvirág, később az ibolyák változatos fajai jelentik a tavaszt. Közvetlenül a vízparton gazdagon burjánzanak a különféle kúszónövények, főként az erdei iszalag és a komló, amelyek helyenként kiterjedt dzsungelt alkotnak. Azokon a folyótól távolabbra eső területeken, amelyeket az áradások nagyrészt elkerülnek s ahol a talajvíz szintje is alacsony, főként keményfaligetek találhatók, például kocsányos tölgy, magas kőris vagy vénicszil. Az ártéri erdők bozótos aljnövényzete között megtalálható a védett hólyagfa, a tatárjuhar és az ostorménfa. A füves aljnövényzetet fénykedvelő növények – heliofiták alkotják. Ezek a növénykék a lombkorona kialakulása előtt virágoznak. Közéjük tartozik az odvas keltike, a keserűfűgyökér, a gyöngyvirág, a medvehagyma és a tavaszi csillagvirág. Tavasszal ezek jelennek meg először, és összefüggő színes szőnyeget alkotnak a rügyet még nem bontott fák alatt. A lombkorona kialakulásával elvirágoznak, és helyüket elfoglalják az árnyékkedvelő növények.
A Csallóköz jelentős, különféle állat- és növényfajokat felvonultató élőhelyei az állóvizek és a lassan folyó vizek. A legérintetlenebb élőhelyek egyike a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás határán fekvő csicsói Duna-ág és a Kis-Duna tőkési Duna-ága. A csicsói Duna-ág gazdagsága egyedülálló, a legváltozatosabb vízinövények ritka élőhelye. Közéjük tartozik a védett tündérrózsa, amelynek gyöktörzse 1,5–3 m mélyen az iszapos talajba kapaszkodik. Fehér sziromlevelekből álló virága a víz színén úszik, átmérője eléri a 20 cm-t, külső fele zöld, a belső pedig fehér. Ritkán megtalálható állóvizekben, lassan folyó vizekben, kanálisban, holtágakban és halastavakban is. Szintén a tündérrózsafélékhez tartozik a sárga színű virággal ékeskedő vízitök, de közismert a közönséges rence, a sima tócsagaz, a réti boglárka és a tündérfátyol is.
A Duna-parti ligetek őshonos növényfajainak társulását nem őshonos, idegen növényfajok törik meg. A virágok közül ide tartozik a bíbor nebáncsvirág, a kanadai aranyvessző és a kopasz őszirózsa, a fafélék közül pedig a kőrislevelű juhar, a bálványfa vagy a nyugati ostorfa.
A Csallóköz jellegzetes tájalakító biotópjai a nedves berkek, ligetek, ahol magas a talajvízszint. Ilyen területeket – ingoványokat – főként az egykori ágvizek helyén találunk. Valamikor a Csallóköz nagy részét mocsarak borították. Manapság már csak szórványosan fordulnak elő, főleg Bős, Dunaszerdahely és a Kis-Duna környékén. A Nagyléli-sziget egyike azoknak a helyeknek, amely a természetvédőknek köszönhetően lassan visszanyeri egykori jellegét, hiszen itt élőhely-rekonstrukció folyik. A nem őshonos növényzetet fokozatosan kiszorítják a szigetről, megújítják a hagyományos fűzfaállományt, a nemesített jegenyéket őshonos fafajokra cserélik, amelyek visszahozzák az ősi ártéri erdők jellegét. Csak a Nagyléli-szigeten lelhetők fel olyan gondosan védett növényfajok, mint a szibériai nőszirom és a réti iszalag.
Michal Deraj és Fekete Zoltán
Fotó: Fodor Péter