Nekem a karácsony a családdal töltött, ráérős, beszélgetős együttléteket jelentené – amennyiben nem kéne a lecsendesedés ünnepén ezerfelé futnunk. Bár, ha jobban belegondolok, inkább hálát adok azért, mert kis családommal van még hova, kihez sietnünk.
Ahogy az ember más-más életszakaszba lép, úgy változnak, idomulnak az életstílusához a mindennapok és az ünnepekhez kapcsolódó szokásai is. Csak rajtunk múlik, mi az, amit gyerekkorunkból magunkkal hozunk és átörökítjük azt gyermekeinknek és mi az, amit a futószalagon gyártott új szokások közül beengedünk az otthonunkba. Számomra például idegen a karácsonyi gesztenyés sült pulyka, de valószínűleg az első adventi koszorút sem nézték jó szemmel – hiszen a karácsony közeledtét jelző adventi koszorú nagyon fiatal szokás, még 200 éve sincs, hogy az első elkészült belőle. Ma pedig az adventi időszakban már templomaink és otthonaink természetes tartozéka a négy gyertyával díszített (a hagyomány szerint 3 lila, egy rózsaszín) koszorú, melyet advent első vasárnapján, a szentmisén áldásban is részesítenek.
A régi korok emberének decemberre elfogyott a munkája a földeken, ráérősen készülhetett a Megváltó megszületésére. Nekünk azonban jóval nehezebb elcsendesedni. Ahogy fogynak az adventi vasárnapok, úgy növekszik bennünk a várakozás… akarom mondani stressz. Mert valljuk be őszintén, stresszből talán egész évben nincs annyi, mint a karácsonyt megelőző időszakban. Idegeskedünk az ajándékokon, a bevásárláson, a karácsonyi menün és vendéglátáson, ráadásul a munkahelyünkön is mindenki az utolsó pillanatban talál meg bennünket. Én úgy látom, két fronton lehet igazán csökkenteni a stresszt: ha visszaveszünk az ajándékozásból (Ha elharapódzott az ajándékvásárlás a családban, baráti körben, nyugodtan hozakodjunk elő a témával: nem kell félni, nem kényes téma ez, a többiek hálásak lesznek nekünk. Az természetes, hogy szüleinknek, gyermekeinknek ajándékozunk, de a nagynéni gimnazista korú ikerlányainak ízlését hadd ne kelljen már eltalálni.) és a karácsony előtti sütés-főzésből. Mi, felnőttek a családban már nem ajándékozunk egymás közt. Jelképesen csupán, mondjuk egy szép gyertya vagy egy üveg házi krémlikőr kíséretében kívánunk áldott ünnepeket egymásnak. Én, aki annak idején sorra nyertem a karácsonyi családi sütőversenyt a 18-20 féle süteményemmel, egy ideje már cukrásszal süttetem az aprósüteményeket. Igen, eladtam a lelkem, viszont mivel csak-egy két finomság elkészítésére koncentrálok ilyenkor, a két éves kisfiamat is be tudom vonni a sütögetésbe, ráérősen pepecselgethetünk. Sőt, a szomszédokat is áthívjuk ilyenkor, mert négyesben minden mókásabb, a mézeskalács készítése meg pláne. Nem beszélve arról, hogy ugyan ki akarna még január közepén is karácsonyi maradékot majszolgatni?
Amióta az eszemet tudom, az angyalok minden december 24-én hatalmas, illatos és ragyogó karácsonyfát hoztak nekünk, mely alatt szép betlehem állt. Ádám – Éva napján, azaz december 24-én böjtöt tartottunk: vagyis hús nem, csak hal került a tányérunkra. Ebédre anyu mindig savanyú lencselevest tálalt. A ponty már 2-3 nappal előtte a fürdőkádban úszott, várva, hogy édesapám szakértő mozdulatait követően majonézes krumplisaláta kíséretében szenteste az asztalra kerüljön. Vacsora után pedig csengőszóra megtelt a fa alja ajándékokkal. Mert a Jézuska úgy látta, hogy jó gyerekek voltunk. Mióta férjnél vagyok, ezeket a szokásokat próbálom otthon is következetesen tartani: az élő fát 24-én díszítjük, és az ajándékozásra is aznap kerül sor. A lencselevest rajtam kívül senki sem szereti, így helyette már délben rántott halat (általában harcsafilé, mert abban nincs csont) és krumplisalátát eszünk. A vacsorát pedig gálánsan kihagyjuk, vagyis jobban mondva: cukorral pótoljuk. Édesanyám rokonságával központi helyen gyűlünk össze – a nagyszülői ház kis szobájában alig értjük egymás szavát. Mindenki hoz egy jó nagy tál süteményt, a nagyi pedig mákos és diós kaláccsal vár bennünket. Szerinte sose sikerül, szerintünk meg mindig. Férjem családjában pedig szokásban van a mendikálás, azaz 24-én este a családok sorra látogatják egymást. Minden háznál énekelünk egy karácsonyi éneket (pl. Pásztorok, pásztorok vagy Mennyből az angyal), majd leülünk beszélgetni és kóstolgatni. Régi korok karácsonyainak emléke elevenedik meg ilyenkor, elhunyt szeretteink is részesei lesznek az ünnepnek, ahol sírva-nevetve figyeljük, ahogy a legfiatalabb, beszélni még alig tudó nemzedék türelmetlenül, átszellemült arccal intéz támadást a karácsonyfa és az alatta lévő hívogató ajándékok ellen.
Tojáslikőr
Hozzávalók kb. 8 deciliternyi mennyiséghez: 250 ml 33%-os tejszín, 250 ml rum, 1 doboz cukrozott, sűrített tej, 2 cs. vaníliás cukor, 2 tojás sárgája. Az összes alapanyagot öntsük egy másfél literes műanyag flakonba, rázzuk jól össze, majd másnap töltsük csinos csatos üvegbe és kívánjunk vele boldog karácsonyt!
Mézeskalács
Először egy fazékban összemelegítünk 125 ml vizet, 15 dkg mézet, 25 dkg kristálycukrot és 10 dkg sütőmargarint. A keveréket hűlni hagyjuk, majd robotgéppel hozzádolgozunk 50 dkg sima lisztet, 1 tojást, fél teáskanál szódabikarbónát és fél csomag mézeskalács-sütőport. (Ha szeretjük az intenzívebb fűszereket, tegyünk hozzá fél teáskanál mézeskalács-fűszerkeveréket is.) Ne ijedjünk meg, a végeredmény egy viszonylag lágy massza lesz, amit másnapig a hűtőben kell pihentetni. Akkor is csak annyi tésztát vegyünk elő a hűtőből, amennyivel épp dolgozni tudunk. A tésztát lisztezett deszkán kb. fél centi vastagságúra nyújtjuk, és tetszőleges formákat vágunk belőle. A mézeskalácsokat egymástól biztonságos távolságban (sütés alatt megnőnek) sütőpapírral bélelt sütőlemezre rakjuk és 180 fokos sütőben készre sütjük. Még forrón megkenjük őket felvert tojássárgájával vagy vízzel. A kihűlt süteményeket tetszés szerint házi cukormázzal díszítjük, melyhez egy tojásfehérjét annak nagyságától függően 20-24 dkg porcukorral keményre verünk.
Tipp: Ajándéknak az apró szívek a legmutatósabbak. A kivágott szívek közepére még nyersen nyomjunk egy-egy mandulát, majd sütés után kettőt-kettőt barack- vagy málnalekvárral ragasszunk össze. Az apró édességeket csokoládéval díszítsük.
Házi mézes pálinka
Hozzávalók: 3 dl méz, 7 dl házi pálinka.
A mézet addig melegítjük, míg vízszerűen folyóssá nem válik (Forrnia nem szabad!). Ezután elzárjuk alatta a hőforrást és fokozatosan hozzákeverjük a szobahőmérsékletű pálinkát. Üvegekbe töltjük és óvatosan kóstolgatjuk.
Tipp: Annak, aki kevésbé szereti a mézet, készülhet 3 dl méz és 1 l pálinka arányban is.
Karácsonyi habkarika
Hozzávalók: 80 g tojásfehérje (1 db tojásfehérje kb. 40-45 gramm), 240 g porcukor, negyed citrom leve, 4 g étkezési keményítő.
A porcukrot a tojásfehérjével egy tálba mérjük, és a citrom kifacsart levével együtt vízgőzre tesszük. Ezután folyamatos keverés közben melegítsük csípősre a tojásfehérjét. Akkor csípős a tojásfehérje, mikor az ujjunkat beleszúrva csípi azt. (Ez kb. 60 C-fokot jelent.) Ekkor átöntjük a robotgép üstjébe, hozzáadjuk a keményítőt és a legmagasabb fordulaton addig habosítjuk, míg nagyon kemény habot nem kapunk (kb. 10-20 perc). A habot csillagcsöves habzsákba szedjük, és szilikonos sütőpapírra karikákat nyomunk belőle. A karikákat 80 fokos sütőben (légkeveréses fokozaton elég 70 fok is) 2 óra alatt készre szárítjuk. A tökéletes habkarikáknak hófehérnek kell maradniuk, és akkor jók, mikor fel lehet őket szedni a papírról.
L. Horváth Katalin