A dunaszerdahelyi Szabó Gyula Magyar Tanítási Nyelvű Szakközépiskola kollégiumában zajlott a XV. Népzenei tábor. A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és Népzenei Adattára szervezésében mintegy 30 táborozó fejleszthette citerajátékát és énekhangját, nem utolsó sorban új ismeretségekre és barátokra tehetett szert.
A tábort idén rendezték meg tizenötödik alkalommal, a különféle népdalkörök, népdalszólisták és citerazenekarok részére.
Borsi Ferenc oktató szerint ennek a tábornak az az előnye, hogy a résztvevők egymástól tanulnak, valamint élményeket szereznek. Kisebb létszámban mindig sokkal jobban együtt tudnak működni, nem kell ahhoz 100 fő. Szerinte, akik eljönnek a táborba, azok a fiatal generációt és a nyugdíjas korosztályt képviselik.
A táborban Péterné Berde Sarolta (citera) és Köles Éva (népi ének) oktatók segítették a táborozók fejlődését, művelését. Az évek alatt a szervezők változó oktatói gárdával dolgoztak, de Borsi Ferenc és Péterné Berde Sarolta már hat éve működnek együtt, s állandó tagjai a tábornak, Köles Éva pedig visszajáró tanár.
Minden résztvevő a saját képességeihez mérten járul hozzá a gyakorlatokhoz és feladatokhoz. A tábor legfőbb célja, hogy mindenki hasznosan töltse el az időt, s hogy szórakozzon a népzenét kedvelők társaságában.
S hogy van-e még értelme gyűjteni a népdalokat? A választ Borsi Ferenc adta meg: mindaddig van értelme, amíg a közösség gondolatvilágához hozzátartozik, amíg a közösség csiszolni tudja azt, és a magáévá tudja tenni a népdalokat. Hiszen a nóta az egyén gondolatvilágát tükrözi, míg a népzene a közösség gondolatait.