A Duna bal partján Pozsonytól Csallóközaranyosig, az utóbbihoz tartozó Nagyléli-szigetig húzódnak a Duna ártéri erdői, lápos, mocsaras vidékei, s alkotják a Duna árterének védett területeit. Ez a tájegység ritka, védett madárvilágáról híres. 1993-ban a csallóközi mocsárvilágot Ramsari területté nyilvánították, ami nemzetközi rangot biztosít számára, 1998-ban pedig Szlovákia egyik szigorúan védett tájegységévé vált.
A bősi vízi erőmű felépítése mélyrehatóan megzavarta az addig érintetlen Duna mente biológiai egységét. Ettől az időtől kezdve a Duna mente öt kisebb, önálló tájegységre tagolódik. Első két szakasza Pozsony tágabb környékén található. Ez a két jelentős tájrész van a legnagyobb veszélyben, mivel a nagyváros közvetlen közelében terül el. A tájegység harmadik szakasza a legnagyobb, legkiterjedtebb – a Duna és környékének szövevényes ágvizei, valamint a vízi erőmű Doborgaz és Szap között húzódó feltöltő csatornája alkotja.
A negyedik szakasz Szap községtől Kolozsnémáig terjed, és a Duna folyó- és állóvizű ágvizeit, valamint az ártéri erdőket foglalja magába. Az ötödik, legkeletibb szakasz Nagykeszitől Csallóközaranyosig húzódik. Itt található a nagyléli ágvíz és a hasonnevű sziget, ahol még érintetlen nedves rétségek, morotvák és ártéri erdők találhatók.