MILYEN MESTERSÉGET ŰZÖTT A CSISZÁR?
A csiszár a fegyverkovács régies neve, aki a kovács után fényesre csiszolta a kardot. Nagy szakértelmet, valamint türelmet követelt, mert egy-egy darab elkészítése hosszú időt vett igénybe, ezért külön mesterség volt. A csiszárok a páncél és a pajzs kicsiszolásával is foglalkoztak. Később gúnyos elnevezéssé vált az olyan szóösszetételek nyomán, mint pl. a lócsiszár, ami arra utal, hogy a kupecek kicsinosítják az eladandó lovat.
A csata előtt a katonák a csiszárokhoz vitték a kardjaikat. A csiszárok alapos munkát végeztek, minden kézifegyvert borotvaélesre fentek. A csiszároknak a fegyverkovácsok mellett voltak a műhelyeik. Ugyanakkor a lókereskedőt is csiszárnak hívták, aki lovak adásvételével foglalkozott, s akinek nem volt állandó telephelye, hanem üzleteit többnyire faluról falura járva vagy vásárokon bonyolította le.
A borkereskedő elavult elnevezése szintén csiszár volt. A borcsiszár híres volt arról, hogy könnyen kihasználta a üzletfeleit. A csiszár híres borvidékről származónak mondta a bort, amit a vásáron mért. Hogy volt-e a szakmához fűzödő jelentése vagy sem, de a részeges személyeket is csiszárnak nevezték, s mindenkit, aki rendszeresen sok alkoholt fogyasztott.